E-text prepared by Albert László
from page images generously made available by
HathiTrust Digital Library
(https://www.hathitrust.org/)
Megjegyzések:
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
| Note: | Images of the original pages are available through HathiTrust Digital Library. See https://hdl.handle.net/2027/hvd.hnw3n7 |
FARKASVÉR
IRTA
JACK LONDON
AZ ANGOLEREDETINEK
TIZENNYOLCADIK KIADÁSA UTÁN
FORDITOTTA
DOBOSI PÉCSIMÁRIA
1922
SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA BUDAPEST
UJ IDŐK
SZÉPIRODALMI KÉPES
HETILAP
SZERKESZTI
HERCZEGFERENC
KIADÓHIVATAL
Budapest, VI., Andrássy-út 16
HUNGARIA NYOMDABUDAPEST
ELŐSZÓ.
Régi vágyam teljesedett, midőn ez a könyv magyar forditásbanmegjelent és örömmel tölt el, hogy ennek létrejöttében nekem isszerény részem lehetett.
Jack London irásaival a háboru alatt, hosszu angolinternáltságomban ismerkedtem meg, s most, midőn ujra olvasom,életem ezen sivár és szenvedésteljes, de mégis értékes szakaszánakemlékei elevenednek fel lelkemben. Emlékembe tolul az Isle of Man-i«Fekete város», hol 30–40.000 társammal, csöndes, fásult emberekkelegyütt róttam a kitaposott mesgyét a tövises drót mentén,körbe-körbe, napról-napra, végeszakadatlanul. Ujra érzem a táborkeserü füstjét, mellemre nehezedik Man-sziget nehéz köde s hallom atábor fölött sikló sirályok vijjogását. Szemem találkozik aszuronyos őrök hideg, érzéketlen tekintetével s látom társaimmegtört, bágyadt szemeit. Köszöntöm őket a tábor szokásos, szomoruüdvözlésével «Meddig még?» s ők visszaköszönnek nekem.
Ujra elvonulnak emlékezetemben az éhséges esztendők, atőzegvágás és kőtörés fáradalmai, az ötéves számkivetettség mindentesti és lelki gyötrelme. Igen, és az örömei is, midőn munkás napután, fáradtan végighevertem a tengerparton, sütött a nap spacsirta dalolt a tőzegmező fölött. Vagy midőn hosszu szünet utánujra levelet hozott hazulról a posta. -4-
A hála érzetével gondolok arra a támaszra, amit Jack Londonkönyvei nyujtottak nekem ezekben az inséges időkben. Mindennapitársaim lettek az ő regényalakjai: a kemény élés hősei: a küzdők: atelivérek. Akik nem ismerik az utolsó szalmaszálat. Kik aküzdelemben, ha buktak, mosolyogva kelnek fel ujra. Kiknekszótárában nincs: csüggedés. Kikben mindig marad még egy rugás. Atelivérek. Kiknek világnézete az erőteljes és egészséges, sokszornyers, de mindig tiszta életakarás.
Jack London sok nagyszerü könyve között nekem a