TAKÁTS SÁNDOR
SZALAI BARKÓCZY KRISZTINA
1671-1724
CZÍMŰ KÖNYVÉNEK
ISMERTETÉSE
IRTA
Dr ANGYAL DÁVID
EGYETEMI NYILV. R. TANÁR
Különlenyomat a «Budapesti Szemle» 1911 június havi füzetéből
BUDAPEST
1911
TAKÁTS SÁNDOR
SZALAI BARKÓCZY KRISZTINA
1671-1724
CZÍMŰ KÖNYVÉNEK
ISMERTETÉSE
IRTA
Dr ANGYAL DÁVID
EGYETEMI NYILV. R. TANÁR
Különlenyomat a «Budapesti Szemle» 1911 június havi füzetéből
BUDAPEST
1911
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
Ismeretes, hogy Takáts Sándor mindig kiadatlan forrásokból merítitárczáit, tanulmányait és könyveit.
És nemcsak anyaga új, hanem előadásának módja is eredeti s érdeketkeltő. De most nem írói egyéniségével, hanem könyvével akarunkfoglalkozni.
Ez a könyv új képpel gyarapítja történetünk arczképcsarnokát. SzalaiBarkóczy Krisztina neve csak mellékesen volt eddig említvetörténetünkben, most koporsójából kikél» és el kell ismernünk, hogynevét együtt kell említenünk Zrínyi Ilonával, Lórántffy Zsuzsannával sTeleki Mihály anyjával.
Az eltünt magyar világ nagy asszonyai közé tartozik, a kik nőihivatásukat ép annyi erélylyel, mint okossággal és gyöngédséggeltöltötték be. Nincs semmi kérkedés bennük, szeretnek ós szerettetnek,férjeikért és gyermekeikért élnek, kitünő gazdasszonyok, de a közéletiránt is van érzékök. Nem idegesek, ha a szükség kivánja, fegyverrelis megvédelmezik birtokukat és sokszor jó tanácscsal szolgálnak aközéletben elfoglalt férjeiknek. A régiek—mint Takátstól tudjuk—aztmondották az ilyen asszonyokról, hogy «jámbor asszony, jó nemzet!»
Pedig Barkóczy Krisztina labancz családból származott, de az őcsaládjában a királyhűség a magyar érzéssel és szokásokkal jólmegfért. Mint férjének hű társa, kivette részét a nagy kuruczfelkelésből is. Tisztelte, nagyra becsülte Rákóczit, a «nagyságosfejedelmet»; ő is remélte egy ideig, hogy Rákóczi vezérlete alatt amagyar megszabadulhat a német uralomtól. Bemélte és óhajtotta ezt nemcsupán férje előmeneteléért, nem csupán a régi magyar rendi világfeltámasztása érdekében, hanem a magyar nép kedvéért is, mely a XVII.század végén az idegen uralom alatt kétségbeejtő' helyzetbe jutott.Mert Barkóczy Krisztina szerette a népet, sajnálta és gyámolítottanyomorában, a katholikust jobban szerette, mint a protestánst, desenkit sem üldözött vallásáért, még a zsidókat is pártolta. Az idegentsem nézte le, a német rabokkal is jól bánt, igazi vallásos érzésbőlmerítette a türelmet mások iránt, a kötelességérzetet, munkakedvet ésa szerénységgel párosult jóindulatot. Szerette a tanultságot, maga isolvasgatott, örült, ha tudós emberrel társaloghatott, előmozdította azirodalmi munkásságot, az iskolai nevelést.
Midőn politikai reményeiben csalódott, jól esett lelkének, hogyszeretett férje szerezte meg az országnak a békességet. De az új németvilágban Barkóczy Krisztina a régi maradt. Segített férjének agazdaságban, az idegenek telepítésében, a kiknek utódjai a magyarságszámát és erejét gyarapították, és hű magyaroknak nevelte gyermekeit.Leánya, gróf Hallerné Károlyi Klára, anyja szellemében írjagyermekeiről, délekben és ruhában magyarok maradjanak, az a fő, hogyjó erkölcsük legyen, mert ezen gyökérből kormányozhatják teljeséletüket». Ilyen magyar anyát nevelt Barkóczy Krisztina, annak aKárolyi Sándornak imádott hitvese, a kit a mi történetírásunk még mostis oly méltatlan vádakkal illet.
És itt Károlyi Sándorra kell áttérnünk, mert beszélhetnénk-e a jófeleségről méltóan, ha férje pályáját nem érintenők?
Takáts Sándor mellékesen, de nyomós érvekkel száll síkra KárolyiSándor jó hírnevéért. Érvei nyomósak, mert új, vagy figye