BIRÓ LAJOS
A MOLITOR-HÁZ
DETEKTIVREGÉNY
LÉGRÁDY TESTVÉREK KIADÁSA,BUDAPEST
Budapest, 1918. tavaszán.
Légrády Testvéreknyomása, Budapest.
I.
Molitor Árpád abbahagyta a beszélgetést, kiegyenesedett abilliárd-asztal mellett, dákóját lecsusztatta a szőnyegre,szegletes ősz fejét magasra emelte és nyomatékos és rejtelmeshangon igy szólt:
– Ugy látom, mégis Antal fog nyerni.
Évek óta játszott egyedül egy karambol-partiet. A játék azonbanaz ő állitása szerint elkeseredett mérkőzés volt két fél között,akikről csak annyit lehetett tudni, hogy az egyiket Antalnakhivják, a másikat Olivérnek. Antalról és Olivérről való mindenegyéb közlése egészen elmosódó és homályos volt. Néha ugy tetszett,hogy az egészet tréfának tekinti, máskor azonban ugy viselkedett,mintha Antal és Olivér láthatatlanul valóban maga játszaná az évekóta tartó játékot. Ha valaki kérdést tett Antalra vagy Olivérrenézve, akkor mértéktelen dühbe jött.
Most ismét felemelte a dákót és játszani kezdett. Az Olivér maibalszerencséje még néhány aggodalmas fejcsóválásra birta, egyébkéntazonban folytatta az előbb abbahagyott beszélgetést. Ilyenkor este,vacsora előtt amikor az egész család összegyült a hallban, mindig aháboruról volt szó, mert Molitor Árpád ilyenkor az aznapi vezérkarijelentéseket kommentálta és a jövő eshetőségeit tárgyalta. Avezérkari jelentések ekkor – 1918. tavaszán – mindig jó hirekethoztak és Molitor Árpád haragos -4- fantáziával duskált a jövőnagyszerü győzelmi lehetőségeiben.
A többiek keveset beszéltek. Noszlopy kapitányt kivéve, mind aMolitor név viselői voltak. Kimutatható rokonság köztük és MolitorÁrpád között alig volt, és a háboru kitöréséig a diszes nagyházában és óriási vagyonában egyedül élő Molitor Árpád nem istörődött velük. A háboru kitörése azonban ugy fellelkesitette, hogyakkor és azóta a nagy cselekedetekre való vágyódás állandómámorában élt. Már az első hónapban maga köré gyüjtötte mindazokat,akik az ólublói és trakostyáni Molitor-család leszármazói voltak ésazóta fel-felbugyborékoló képzelettel törte a fejét azon, hogyanadja vissza a Molitor-névnek régi fényét. Molitor Gézától vártlegtöbbet, a fiatal archeologustól, aki az egyetlen volt a családtagjai közül, aki bevonult katonának. Molitor Géza három és félévig, kisebb-nagyobb megszakitással, frontszolgálatot tett; amikoregyszer-kétszer szabadságra haza jött volt, akkor gazdag rokonaáradozó lelkesedéssel fogadta; rövid idővel ezelőtt Géza isméthazajött; egy nehéz gránát robbanása felemelte volt, földhözvágtaés eltemette; utána kórházba került és azután féléves szabadságotkapott. Két hét óta azonban, amióta itthon volt, az öreg ur régilelkesedésének semmi nyomát nem mutatta. A viselkedésében inkábbhalk sértődöttség és kényeskedő duzzogás volt. Géza nagymeglepetésére lassanként megértette, hogy a sértődöttségnek és aduzzogásnak két oka van. Molitor Árpád először is szégyenli, hogy aMolitor-névnek egy viselője idegsokkot kapott, ami a férfiassággalés a hősiességgel teljesen összeegyeztethetlen dolog, másodsz