Minden jog fenntartva.
Dobokamegye hegyesebb vidékein még találunk 1541-ben néhányvárra. Egyik sem tartozik ugyan az erősségek sorába, de mindeniknekvan valami joga: merészen hordani homlokát, büszkén tekintenikörül.
Azon bérczkönyökön félig romban, félig kiépítve áll a híreskastély, melynek szöglettermében a kúnokon nyert győzelem utánSzent László megpihent. Ha a vándor a reggeli harangszóra botjáhoznyúlt s a völgybe leszállott, már szemébe tünik kormos falával,csonka tornyával a másik vár, melyet a tatárjáráskor gyújtottakmeg. Azóta századok folytak le. Sok keresztelés, sok temetéstörtént, a bölcső ringott, a kripta ajtaja kinyílt, a koporsókszáma emelte a család becsét, a virító arák sora a családfa ágait,a harczias férfiak kardja a családi levéltár donatióit, megjobbítvanéha magát az ősi czímert is. De mind e változások érintetlenülhagyák a vár alakját. Falán rajta van a füst, padlózatán a vér,tört ormú tornyán a szakálas -2- moh. Csak emlékül maradt fönn. Azért nemhordják el köveit; azért van lakosa: baglya, vércséje, várnagya. Azalkony hűsében ruganyosabbak az izmok, könnyebb a vándorbot s nemcsoda, ha az utas ajkairól most zsongva, majd csengve egy-egydallam lebben el. De csitt! Hadd énekeljen zöld ágak közt a madár.Mi