KÉT VÁROS
REGÉNY HÁROMKÖNYVBEN
ÍRTA
DICKENSKÁROLY
FORDÍTOTTA
BÁLINTMIHÁLY
BUDAPEST
ATHENAEUM IRODALMI ÉSNYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1913
5504. – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
ELSŐ KÖNYV.
ÉLETRE TÁMASZTVA.
1. Fejezet.
A Kor.
Derüs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcseség kora volt,de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is.Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavaszavirult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk éssemmit sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkezőirányt is követtük – szóval, a kor annyiban hasonlitott amostanihoz, hogy leglármásabb szavu ismerői Jó és Gonosztekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla.
Anglia trónján nagy állkapcsu király ült és közönséges arcukirálynő. Franciaország trónján nagy állkapcsu király ült ésszéparcu királynő. Mindkét országban az ország urai, s vagyon éshatalom birtokosai szemében kristálynál tisztábbnak látszott, hogya dolgok rendje örök időkre meg van állapitva.
Az Urnak 1775-ik esztendejében történt. Abban a boldogkorszakban tulvilági kinyilatkoztatásokban Angliában épp ugyhittek, mint mostan. Mrs. Southcott akkoriban érte el születésének25-ik áldott fordulóját. Ennek a magasztos napnak az eljövetelérőla testőrség egyik jövőbelátó közkatonája -4- azt jósolta,hogy London és Westminster megérett arra, hogy elsülyedjen. MégCock Lane szelleme is egy tucat év óta nyugalomra tért, miutánizeneteit közhirré adta ugyanolyan módon, amint azt a megelőző évszellemei tenni szokták (teljesen hiján volt minden eredetiségnek).Amerika brit alattvalóinak gyülekezetéből az angol királyhoz ésnéphez szokott földi módon, egyszerü hirek jutottak el. Ezek, báreléggé sajátságos, az emberi nemre fontosabbaknak bizonyultak, mintCock Lane szellemeitől származó minden üzenetek.
Franciaország, mely szellemek tekintetében kedvezőtlenebbhelyzetben volt, mint pajzsos háromágu testvére, biztos lassusággalcsuszott a lejtőn lefelé: papirpénzt bocsátott ki és el isköltötte. Amellett keresztény lelkészeinek vezetése alattemberszeretetre valló szórakozásokkal mulatott, igy pl. egy ifjutarra itéltek, hogy kezeit levágják, nyelvét fogóval kitépjék,testét elevenen megégessék azért, hogy nem térdelt le az esőbenpiszkos szerzetesek körmenete előtt, amely az ő látókörétől 50–60yardnyi távolságban vonult el. Nagyon valószinü, hogy miközben ezta szerencsétlen szenvedőt kivégezték, Franciaország és Norvégiaerdeiben már nőttek a fák, melyeket a favágó, a Végzet kijelöltarra, hogy levágja és deszkává fürészelje, s belőlük rettenetesemlékü, zsákkal és késsel felszerelt állványt készitsen. Valószinü,hogy ugyanazon a napon a Párist környező föld mivelőinek düledezőpajtáiban durva szekerek vesztegeltek az utca sarátólbefecskendezetten, – disznók szaglászták körül és baromfinak voltakülőhelyei – melyeket a földmives, a Halál, már kijelölt arra, hogya Forradalom talyigái legyenek. Azonban az a Favágó és az aFöldmives, ámbár megszakitás nélkül dolgozott,