Vasárnapi Könyv
Kiadja az Országos Közművelődési Tanács
1916. Első félév 20. füzet
A vaspénz
A hadviselés számos olyan nyersanyagotemészt fel, amelyeket a háborúalatt újból beszerezni nem lehet.Az ágyúgyártás, a fegyverekés lövedékek gyártása például rengetegmennyiségű rezet, bronzot, nikkelt,aluminiumot, ónt és ólmotfogyaszt. Mivel bányáink ezeket a fémeketrészben nem termelik, részbenpedig csak csekély mennyiségben tudjáktermelni, azért a hadvezetőség ahadieszközök és lövőszerek gyártásáhozszükséges fémanyagot egyéb tárgyakfémanyagából szerzi meg. Magyarországban,Ausztriában és Németországbanegyaránt gyűjtik a háztartásbanés az iparban nélkülözhetővagy fölösleges és használhatatlanfémtárgyakat, amelyekből a rézanyagot,ólmot, nikkelt vagy alumíniumotkiválasztják, beolvasztják és a hadiszergyárakbanalkalmas módon újbólfelhasználják.
A nikkelből nagy mennyiséget fogyasztottbéke idején az állami pénzverőis, mert 10 és 20 filléreseinkgyártására kizárólag ezt használták.A pénzverésre fordított nikkelanyagotmost úgy próbáljuk hasznunkra fordítani,hogy a nikkel váltópénzt kivonjáka forgalomból, beolvasztják és helyettükvasból vert váltópénzt gyártanak.Németország már az 1915. évőszén forgalomba hozta az acélbólvert váltópénzeket, amelyek a nikkelpénztpótolják és csakhamar mindenüttnépszerűekké váltak.
A kereskedelmi forgalomban a vaspénznem újdonság. A félművelt ésvadonélő afrikai, ausztráliai népekközül sokan ma is különböző alakúvasdarabokat használnak és ezzelfizetnek, vagy ezzel cserélik be árúikat.A vaspénz nem is legősibb formájaa vásárlási eszköznek. A tudósok kutatásaazt bizonyítja, hogy a tárgyakkicserélése volt a kereskedelmi forgalomnaka legkezdetlegesebb módja.Bizonyos, hogy ősi időkben csak eztismerték és hosszú fejlődés után jutottel az emberiség a különböző alakúvaspénzekhez, a vaspénztől pedig apénznek mai alakjához.
Herodotosz görög történetíró könyvébenleírja, hogyan kereskedtek azAfrika északi partján lakó kartagóiaka szomszédságukban letelepült líbiai[Pg 2]négerekkel »A kartagói hajók—írjaHérodotosz—elvitték az árúkat alíbiai tengerpartra, ott kirakták, azutánismét hajóikra szálltak és a hajónnagy tüzet gyújtottak, amelynek füstjemesszire ellátszott. A füst figyelmeztettea benszülötteket, akik mindenfelőla tengerpartra gyűltek és az árúkmegszemlélése után a magukkal hozottaranyszemecskéket a kiválasztottholmik mellé lerakták. Azután ismételtávoztak. Alig tűntek el, a kartagóihajók újra kikötöttek a parton, megvizsgáltákaz aranydarabok mennyiségétés ha elegendőnek találták, akkorelvitték, az árút pedig otthagyták.Ha az árút értékesebbnek tartották,akkor hajóikra tértek vissza és várakoztak.Nemsokára újra megjelenteka feketebőrű benszülöttek és még néhányaranyszemecskét tettek le, aztánmegint elvonultak. Most már azárúk és az aranydarabok értékeegyenlő volt és a kartagóiak az aranynyalelégedetten tértek vissza hazájukba.Ennek a néma kereskedelemnekaz idejében sohasem történt meg,hogy a néger benszülöttek az árútidő előtt elvitték volna, vagy hogya kartagói kereskedők az árúért oknélkül kértek volna több aranyat.«
Kősó-pénz az afrikai Abessziniában
Ásó- és csákányalakú vaspénz
Az Indiai-óceánban levő Cejlonszigetén laknak a veddák, a