Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 208. oldalontalálható.
I. KÖTET.
PEST, 1855.
KIADJA MÜLLERGYULA.
MÜLLER EMILkönyvnyomdája. 1855. Pest, Servitatér 1. sz.
DEGRÉ ALAJOS
ÉS
LISZNYAY KÁLMÁN
BARÁTJAINAK
a szerző.
Midőn Bálint levelével kezemben, K.....-falván, tekintetes VidorPál ur házába léptem, a szobában, hová az egészséges kinézésüszobaleány utasitott, a háziurat kedves neje társaságábanlelém.
Bálint barátom oly sokszor s oly körülményesen leirta őketelőttem, hogy első perczre régi ismerősökkint tüntek lelkemelé.
Bemutatásom rövid volt.
Elmondám hogy utazó vagyok, s hogy csak Bálint barátom sürgetőskérése birt rá, hogy letérve az egyenes útról, e másfél óraikerülést tegyem, tiszteletét s levelét átadni e lak urának.-4-
Fogadtatásom oly szives volt, minőről Bálint biztositott, snehány percz múlva szivélyes házigazdám saját termesztményénekbodor füstje mellett élvezők a k.....i hegy kedvre gyujtónedvét.
Háziasszonyomat rendkivül bántá, hogy már ebéd után vagyok, scsak azon nyilatkozatom békité ki némileg, hogy ez ebéd épen nemvolt oly fényes és gazdag, hogy egy kora és könnyüded ozsonnátfölöslegessé tenne.
A lak ura, melyben a vendégszeretetet lehető előzékenységgeléreztették velem, gazdag múlttal birt. Kora fiatalságában nevemessze földön hires volt kalandjairól, s igy a társalgás csakhamaroly vidám s fesztelenné lőn, hogy az ozsonna elkészüléséreszükséges idő a szó betü szerinti értelmében észrevétlenül suhantel szemeim előtt.
Oly sok érdekkel s annyi változatossággal tudta szőni atársalgás fonalát, s az épen oly csinos mint kedves háziasszonybeleszólásai oly izletesen megfűszerezék azt, hogy épen nem voltokom e pár órai kitérést sajnálni.
Magyar gazdasszonyaink előtt, mi az -5- étkezéstilleti, e kifejezés könnyűded szörnyűhatározatlan értelemmel bir, és ugy látszik elveszté egészjelentőségét. Az ozsonna mit az ebédlőben lelék, legkisebbnagyitással is szólva: városi ebédnek bátran beillett volna.
Az ujonnan szított tüznél készitett paprikás csibén és magyargazdasszonyaink egyik remekén: a töpörtyüs haluskán kivül volt ottminden, mi csak jól szerelt falusi étkamrában föllelhető, sőt olydolgok által is lepettem meg, melyeket a fővárostól ily távol esővidéken, megvallom, nem hittem élvezhetni.
A dús teritékü asztal azonban jobb sorsra, illetőleg jobbétvágyra volt volna érdemes, mint minő az enyém volt, ki a legjobbszándék mellett sem birtam háziasszonyom megelégedését megnyerni,ki kinálgatásaival és étkei mentegetéseivel csak akkor szünt meg,midőn harmadszor adám tudtára, hogy teljesen és tökéletesenképtelen vagyok többet enni.
Házigazdám tetszésére jobban érdemesitém magamat; a mindig telepohárra nem vártam kétszeres kiná