Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 79. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=fjhIAQAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
KÉT MOSOLY
IRTA
KARINTHYFRIGYES
1922
Copyright by PegazusKönyvkiadó, 1922.
W. Hamburger,Wien
Két mosoly.
(Strindberg „Julia kisasszony“-a előtt felolvastama Madách-szinházban.)
Egy nőt fogunk itt látni a szinpadon, abból a műhelyből, mely atizenkilencedik század második felének irányát adta meg egybizonyos szemléleti módban, amit népszerűen nőgyűlöletnek, a nőtagadásának szoktuk nevezni. És engem, amikor felhasználom azalkalmat, hogy Strindberg egyik leghatásosabb és legmélyebbdrámájának, a rövid egy felvonásban lezajló „Julia kisasszony“-nakelőadásával kapcsolatban pár szóval elmondjam érzésemet és hitemeterről a szemléletről; ünnepélyes és komoly érzés fog el, olyanféle,mint mikor valaki elhagyja ősi hitét s nyiltan tesz vallást arról,hogy új istent akar imádni, ünnepélyes és komoly pillanat és egybenlázadó is, mert vallásom ujjászületését éppen a régi komortemplomban hirdetem ki, a főpap és az egybegyűlt hivőkjelenlétében, hangosan felemelve tiltakozó szavam, épen mikor hozzáakarnának már fogni a szertartáshoz.
Egy nőt fogtok itt látni – úgy állitják elétek, mint egy nőt –de én azt mondom nektek: egy nő ez és semmi egyéb. És mit jelentaz, hogy ti ismeritek azt -4- a nőt, találkoztatok vele, ráismertek,mikor a mester lerajzolja nektek? Higyjétek el, én is ismerem eztaz arcot; találkoztam vele, szóltam hozzá és szorongva vártam aválaszt, ama szörnyű napokban, mikor úgy hittem, el kell pusztulnomnyomorultan, ha nem nyúl ki felém a sötétből egy jó és meleg kéz,hogy megsimitsa a homlokom. Ismertem őt, álltam vele a tó süketpartján, beszéltem vele szobákban és erkélyeken – sétáltunk padokés emberek és házak között – ültünk holdfényben és napsugárban.Beszéltem hozzá, boldogan, hogy őszinte lehetek, mert nincsszándékom és tervem, határtalan örömmel dicsértem szépségét,remegtem a felindulástól és örömtől, szilaj vidámság fogott el,hogy hozzak, adjak valamit – megcsókoltam ruhája szegélyeit,elhagytam magam, vártam, hogy most majd rendelkezik velem,felhasználja valamire, a maga örömére, ezt a nagy indulatot amibennem van, – valami feladatot ád, hősi és nagyszerű feladatot – ő,igen, a nő egy nő, istenem, remegve és ámulva érzem – alegcsodálatosabb és legidegenebb dolog a világon és jaj, – alegritkább – csodálatos hangszer, mindent eljátszik – csodálatostükör, mindent megmutat – és mégis, nem ismerem a tulajdon hangjáta hangszernek és a tükör arcát nem ismerem.
De mit mutatott a hangszer és mit játszott a tükör? Néhány üres,értelmetlen szava a gonosz banalitásnak és önzésnek – apró hiúság,maniákus, -5- makacs visszatérés jelentéktelen és bántósemmiségekhez, gonosz, gyanakvó mozdulatok, mindig készenlétben,hogy ellenálljanak; ha nincs érdekelve a kapzsi és mohó érzékiség –mindig készen, hogy odavessék őt egy izmos lovászlegény, vagy egygazdag kereskedő lábai elé, ha bestiális örömöket, vagy cifraéletet k