MIKSZÁTH KÁLMÁNMUNKÁI
A VÉN GAZEMBER
MIKSZÁTH KÁLMÁNMUNKÁI
HETEDIK KÖTET
KÖZREBOCSÁTOTTA AZIRÓ
NEGYVENÉVES JUBILEUMÁRA
ALAKULT ORSZÁGOS BIZOTTSÁG
BUDAPEST MDCCCCX.
A VÉN GAZEMBER
AZ ORSZÁGOS JUBILEUMI
BIZOTTSÁG MEGBIZÁSÁBÓL
KIADTA A RÉVAI TESTVÉREK
IRODALMI INT. RÉSZV.-TÁRS.
MINDEN JOGFENNTARTVA
Pallasrészvénytársaság nyomdája, Budapesten.
A báró Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár,ütött-kopott öreg úr, ezer ránczczal az arczán. Mikor én gyerekvoltam, még élt s minthogy az én édes atyám tartotta keresztvízre agyerekeit, Jancsit meg Gézát, per «koma» szólították egymástszemtől-szembe, hanem a háta mögött soha se nevezte másképapámuram, mint «az a vén tolvaj», vagy «a vén gazember».
Maga a földesúri familia, Inokayék, akik a nagy kastélybanlaktak, hasonlóképen vén gazembernek nevezték tisztjüket, mertismeretes volt, a vak is láthatta, hogy legalább a fele jövedelmetellopja. Nincs az a helyzet, amiből ő hasznot ne húzott volna, mégtalán a tehénből is kilopta a borjút. Az erdőből eladogatta a fát;a gabonát, gyapjút potom áron adta el a zsidónak, miután ezértillendő «rebachot» alkudott ki magának, együtt trafikált abérlőkkel, a felesekkel. Szóval, olyan szemérmetlenül csinálta,hogy már az idegenek is észrevették s gyakorta figyelmeztették vagya bárót, vagy a bárónét:
– Ugyan miért nem néznek jobban a körmére?
De a báróné, egy beteges, törékeny teremtés, aki mindigfejfájásról panaszkodott, csak a vállát vonogatta, fáradtan,unottan: -2-
– Oly régen van már az uram családjánál, hogy sokat el kell nekinézni; az apja, öregapja, sőt a szépapja is már az Inokay báróknálszolgált, úgyszólván összeforrt a családdal, az uram nem jó névenvenné, ha áskálódnám ellene.
A báró barátai (ámbár igazabban csak kártyázó czimborái voltak)szintén szóba hozták néhányszor:
– Te, Gottfried, vezet-e ez a te tiszted valami számadásokat,könyveket?
Inokayt ugyanis Gottfriednek hívták, emlékezetül arra az ősére,aki a keresztes hadjáratokban Bouillon Gottfried zászlaja alattharczolt.
Inokay elgondolkozott.
– Lehet, hogy vezet.
– Sok furcsát beszélnek az emberek. Nem szoktál beléjüknézni?
– Az emberekbe?
– Nem. A könyvekbe.
– Tudom, hogy csal a vén gazember, – felelte az oligarcha-ivadék– ennélfogva undorodom beléjök nézni.
– Nagy könnyelműség, kedvesem. El kellene őt csapnod brevimanu!
– Minek már arra a rövid időre? – felelte a báró álmatagon.
Ebből aztán meg azt sem lehetett tudni, mire érti a rövid időt.Arra-e, hogy Borly már hetven éves aggastyán, tehát már nem lopsokáig, vagy arra, hogy már úgy is rövid az az időszak, amíg nekivalamije lesz. Mit érne, ha megtoldhatná is egy csipetnyi idővel?Nem érdemes, hogy e miatt fáraszsza magát.
Valóban, ezt az utóbbit is lehetett érteni, mert InokayGottfried a t