Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 232. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=d_cpAAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
HARMINC NOVELLA
*
IRTA
BIRÓ LAJOS
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMIÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1906.
Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
Az ötödikszimfónia.
A férfi felment a szinpadra.
– Jössz? – kérdezte a lánytól.
– Mindjárt, – mondta a lány. – Csak a kerti jelenethez kell mégbemennem.
Később együtt mentek el vacsorázni.
– Akarsz pezsgőt? – kérdezte a férfi.
– Igen.
Másfél üveg pezsgőt ittak meg. A férfinak lobogott a szeme, alánynak ferdére siklott a kalapja. Lázasak voltak a jókedvtől, azélet örömétől, az elszántságnak és a sikereknek a duhajmámorától.
– Menjünk kávéházba?
– Nem, – válaszolt a lány egy mély pillantással.
Hazamentek a férfi lakására. Mikor a lépcsőn felfelé indultak,akkor tört ki a férfiből az az egész öröme.
– Most, – mondta a hódítók gőgjével, – most megházasodom… Azapró nyomoruságoknak -2- vége. Lesz pénz. Igazgató leszek a bankban.Azután a gyárban. Még husz más helyen. Százezreket kapok,megmarkolom őket és milliókat fogok szerezni. Annyi pénzed lesz,amennyit akarsz… Akarsz pénzt? Kapsz. Akkor élünk majd.
Hallgatott egy kicsit, felemelte az öklét.
– Aki utamban van, azon átmegyek. Legázolom. Ha párbaj kell,legyen párbaj. Nem engedem, hogy felpiszkálják azt, ami elmult.Tőled kaptam pénzt? Kinek mi köze hozzá?
A leány csodálkozva nézett rá.
– Te ezt nem érted, mondta a férfi. Tudod, vannak dolgok azember multjában, amiket nem jó ilyenkor emlegetni. De lesz rágondom, hogy ne is emlegessék őket. Ne gondolj velük. Rendben leszminden. Most mennek a dolgok. Annyi pénzt kapsz, amennyitakarsz.
Benn voltak a sötét lakásban. A lány megcsókolta a férfit,ledobta a kalapját és toporzékolt jókedvében. Világosságotgyujtottak.
– Ohó, szólt a lány, mi az?
A férfi odanézett.
– Még nem láttad? Egy Beethoven-maszk. Drezdából hoztam.
… Beethoven halotti álarca volt: fehér gipszből, német izlésszerint arany koszorúval. Sötét bársonnyal bevont deszkalaponfeküdt, lezárt szemmel, komor homlokkal, dacos állal -3- és összezártajkai körül a fájdalom kettős vonásával. Félelmes volt, komor ésengesztelhetetlen.
A férfi átment a másik szobába. A lány ijedten nézte a halottiarcot az aranykoszorúval, félelme ingadozott egy percig, azutánkönnyű kedvvel, a fajtájának egész halottcsufolószemérmetlenségével fogott egy piros rózsát a virágai közül ésodatette a komor homlok fölé. A rózsa befeküdt az arany koszorúközepébe és az ives homlokot kiáltozta be a maga durvapirosságával. A lány nevetett.
A férfi jött ki a másik szobából. Ledobta magát a diványra.
– Urak leszünk, – mondta.
A l