Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 271. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/nyp.33433089892388.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
MARIE
ÉS MÁS ASSZONYOK
BIRÓ LAJOS
UJNOVELLÁI
BUDAPEST, 1910
SINGER ÉS WOLFNERKIADÁSA
Andrássy-út 10.szám
Minden jogot fenntartunk.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA.
Marie.
A hotelt a barátaim ajánlották, afféle szerény kis szálloda volt– maison meublée – a Rue Victor Massé-ban, nem messze aboulevardtól és egészen közel a Montmartre mindenvidámságtanyájához. Mikor a kocsim megállott előtte, egy barnapamutbluzos szolgaféle ember szedte le a kofferemet. A kapuban egyjóképü, nevető, kövéres úr fogadott: monsieur Bodouin, a gazda, ahoteltulajdonos. A jövetelemet tudta, a nevemet jól mondta ki, abarátaim azt is megírták, melyik szobát akarom, Bodouin úrbarátságosan kezelt velem, bekalauzolt a büróba, bemutatott afeleségének, megmutatta a tízéves kisleányát, azután karonfogott ésvitt fel az első emeletre.
A szobától el voltam ragadtatva, az ágy bársonymennyezetéretisztelettel bámultam fel, a kandalló pedig egyenesen elbűvölt,mert akkor fogalmam sem volt még róla, mennyivel többet ér az ilyenromantikus szobadísznél egy közönséges, banális, de buzgóvaskályha. -4- És Bodouin úr ehhez még egyre ilyeneketmondott:
– Marie felhozza a holmit… Marie rendben tartja a szobát… Mariegondoskodik a reggeliről…
Marie… Elkábított a neve. Tizennyolcéves voltam, négy heteálmodtam már szomjas álmokat a párisi nőről, – nem, aparisienne-ről… És ezt Marienak hívják. Milyen más ez, mint azotromba és formátlan Mari. Csak egy e betü. De mennyigrácia, mennyi kedvesség, mennyi szellem és báj…
Azután egy keserves kiábrándulás jött. Az ajtón kopogtattak,bejött egy alacsony, zömök, csontos arcu, barnabőrü, hosszukaru ésnagy, erős kezü nő. Hozta a kofferemet. Lehetett harmincötéves.Mosolygott, biccentett a fejével és barátságosan bejelentette:
– Én vagyok a Marie…
Egy ütést éreztem a szívemen. Marie azonban mosolygott,barátságos volt, segített elrakodni, praktikus tanácsokkal látottel, nyugodtan és jóindulatúan magyarázta, hogy a Café Blanche-belilányoktól nem szabad magamat becsapatnom, keressek csak valamibecsületes, tisztességes fiatal leányt. Belenyugodtam abba, hogyMarie nem képviseli a francia asszonygráciát és hogy nem mindenpárisi nő az a mámorító parisienne, amelyről rossz regényekentáplált fantáziám álmodozott.
Ezen a téren azután még egy csalódást tartogatott számomra aBodouin-hotel.
Érdeklődni kezdtem madame Bodouin iránt, aki egész nap a büróbanült és akinek legalább is köszönnöm kellett, ha a kulcsomértbeme